szombat, 23 szeptember 2017

 

 

 

Kedves vásárlóink!

Webáruházunk új címre költözött!

Új címünk:

 

VEGAN FOOD MARKET

by BiOrganik

 

 

http://veganfoodmarket.hu

Sörélesztő- A természetes étrendkiegészítő

A tablettás sörélesztő használata, mint étrendkiegészítő, sokak számára ismert. Azonban bizonyos tudatos és természetes életmódot követők körében bevált szokás az étel sörélesztővel való ízesítése. Ez egy „hagyományos étrenden” élő ember számára akár furcsa jelenség is lehet. Hiszen miért tenne az ember sörélesztőt a főzelékébe, vagy a köretére?  A választ a sörélesztő csodálatos tulajdonságai adják meg: Azon túl, hogy a sörélesztő tablettához képest a phelye vagy pro formátum finom is, a sörélesztő egy vitamin kincsesbánya.

Található benne B-komplex, ami tartalmaz B1 vitamint (thiamin), B2 vitamint (riboflavin), B3 vitamint (niacin), B5 vitamint (pantoténsav), B6 vitamint (piridoxin), B9 vitamint (folsav), és H vagy B7 vitamint (biotin). Ezek segítenek a szénhidrátok, zsírok, fehérjék lebontásában. Jó hatással vannak az idegrendszerre, az emésztőrendszerre, valamint a bőr, a haj, a száj, és a máj egészségi állapotára. Ezek a vitaminok pont a szervezet számára megfelelő arányban találhatóak a sörélesztőben, így kedvező élettani hatásaik kiegészítik egymást. A sörélesztőben a létező 24 aminosavból 16-ot találhatunk. Jelentős a kálcium, króm, szelén, vas és foszfor tartalma. Találunk benne rezet, cinket és jódot is.

És van még tovább is…

Közel ötven százalékban tartalmaz természetes fehérjét, különleges tulajdonsága, hogy rendkívül gazdag nukleinsavakban (100 g fehérjére 2,5-3 g nukleinsav esik benne), ami elősegíti a fehérjék optimális felszívódását. Egy vegyes étrenden élő számára, a magasabb fehérjebevitel miatt, ez nem elhanyagolható tulajdonság.(Egy húst és tejtermékeket fogyasztó ember sokkal több fehérjét visz be szervezetébe, mint egy növényi étrenden élő, azonban ez a nagy mennyiségű fehérje rothadásnak indul a szervezetben.)

A sörélesztőt nem szabad összekevernünk a sütőiparban és az otthoni sütésnél alkalmazott élesztőkkel. Magának a sörélesztő pehelynek egyáltalán nincsen erjesztő képessége, ami természetesen ebben az esetben kifejezetten előnynek számít. A szárítása során inaktiválódik, ugyanakkor megtartja bámulatos vitamin és ásványianyag készletét. A jobb fajta pelyheknél a gyártás során az élesztőre jellemző kesernyés íz is eltűnik, így a végtermék még akár ízesítheti is ételeinket és növeli azok élvezeti értékét.

Bővebben...

Kókuszchips

Aki szereti a kókusz ízét és a ropogtatnivalókat is, annak nagy kedvencévé válhat a kókuszchips.

Igaz, ez nem olyanféle chips, mint a megszokott sós burgonyaszirmok, de sütemény alapanyag mellett remek nassolnivaló is.

Több, mint édesség, hiszen fogyasztása nemhogy nem káros, de egészséges is!

A kókusz tartalmaz magnéziumot, kalciumot, cinket és vasat is. Telítetlen zsírsavakban gazdag, ezért a szívbetegségek kialakulásának esélyét is jelentősen csökkenti. Kiváló csonterősítő. A hindu néphagyomány szerint 99 féle betegség gyógyítására jó a kókusz. Található benne laurinsav, mely az anyatejben is jelen lévő immunerősítő.

Magas a rost és fehérje tartalma, egyedülállóan alacsony emészthető szénhidráttartalma van, így még diéta mellett sem kell megválnunk tőle.

Ha gyerekeknek szeretnénk vele örömet okozni, akkor keverjük össze egy kis mazsolával és olajos magokkal. Máris egészséges nassolnivalót kapunk, ami mellé már nem fog kelleni a csokoládé sem a kicsiknek.

Hogyan és mire használjuk még?

A reggeli vagy tízórai müzlinket színesíthetjük vele.

Tehetjük kekszekbe, aszalt gyümölcsökkel párosítva.

Ha egészen át szeretnénk adni magunkat a kókusz-életérzésnek, akkor csinálhatunk kókuszkrémes finomságot, vagy például kókusz- zab palacsintát kókuszsziruppal.

Hozzávalók 8-10 db-hoz:
- 1 bögre tönköly fehérliszt
- 1/4 bögre zabliszt
- 1/4 bögre kókuszliszt
- 2 evőkanál foszfátmentes sütőpor
- 1 bögre zabtej vagy mandulatej
- 1 evőkanál kókuszszirup
- 2 evőkanál kókuszolaj + egy kevés a sütéshez
- 1 rúd vanília, kikapart magjai
- csipet só
- kókuszchips
(A recepthez használt bögre 250 ml-es.)

Bővebben...

Kókuszreszelék

A kókuszreszeléket senkinek nem kell bemutatni. Sokunk által kedvelt sütemény feltét, a kókuszgolyó és kókuszkocka elengedhetetlen hozzávalója. Valójában egy egzotikum, mi mégis gyakorta használjuk konyhánkban.

A kókuszreszelékben lévő potenciál sokkal nagyobb, mint a köztudatban lévő felhasználási módjainak száma. Miből készül, mit tartalmaz és hogyan építsük be mindennapjainkba? Erről szeretnénk pár szót szólni.

Az úgynevezett kókuszdió a termésnek a gömbölyded kőmagja, amely érett állapotban kemény, fás-rostos, barna héjú. Érésig egy speciális tápfolyadék, a kókuszvíz tölt ki, amely kellemes, édeskés ízű. A kókuszvízből zsiradékok épülnek be az érés idején kialakuló táplálószövetbe, amely végül egy több mint 1 cm vastag, fehér, dióbélszerű réteget képez a héj belső falán. Ez a termés ehető része, a kókuszbél.

Önmagában nem annyira édes, mint amennyire elképzeljük. Száraz állapotban 60-70% zsiradékot tartalmaz; kezdetben lágy, és csak a betakarítás és száradás után szilárdul meg, amikor a kókuszvíz lassan eltűnik. Visszamarad a levegővel töltött üreg, amely a diónak kitűnő úszóképességet kölcsönöz. A "diót" vastag, erősen rostos terméshús és egy bőrnemű, sima, kissé fényes, először zöld, érett állapotban sárgás vagy narancssárga kéreg veszi körül.

A kérget és a rostos köpenyt rendszerint eltávolítják, mielőtt a kókusz a piacra kerülne, mi már csak a jókora barna terméssel találkozunk az egzotikus gyümölcsök részlegén. A kókuszpálma a Föld egyik legjelentősebb hasznos kultúrnövénye. Az ízletes kókuszbélt frissen fogyasztják, vagy szárítva használják. Így jutunk el a kókuszreszelékhez.

Bővebben...

Vegán életmód 1.

Eszünk, ha éhesek vagyunk, eszünk, ha boldogok vagyunk, eszünk, ha szomorkodunk. Eszünk, ha összegyűlik a család, eszünk, ha ünneplünk, eszünk, ha gyászolunk, eszünk, ha randevúzunk. Eszünk reggel, délben, este…de sokunknak nem mindegy, hogy mit.

A manapság olyan divatos gasztronómiai blogok és műsorok, illetve az egészséges életmódról szóló könyvek, cikkek, előadások egyaránt fókuszba emelték az étkezést. A sok nézet közül a vegán, azaz tisztán növényi életmódra fordítjuk most a figyelmünket, ami egyre nagyobb ismertségnek és népszerűségnek örvend, azonban sokakban számos kérdést és ellenérzést kelt.Tisztázzuk hát a vegán életmód legalapvetőbb tudnivalóit.

Mit jelent vegánnak lenni?

A nézetek megoszlanak erről is. A vegetáriánus életmódon belül megkülönböztetünk ovo-lakto vegetáriánusokat, akik a hús, hal és állati zsiradék kivételével fogyasztanak minden egyéb állati eredetű terméket. A lakto-vegetáriánusok nem esznek tojást, míg a vegánok a tejtermékektől is tartózkodnak, azaz növényi étrenden élnek. A nyers vegánok a hőkezelt ételeket is mellőzik étrendükből. Egyes vegán irányzatok kizárják a gombafélék, mézfélék fogyasztását is. Az étrendi vegánok mellett vannak  etikai vegánok, akik nemcsak vegán étrendet követnek, hanem a vegán filozófiát az élet egyéb területeire is kiterjesztik. Nem hordanak bőrből, szőrből készült ruhákat, táskákat…stb

Régebbi, mint gondolnánk…

Nem új keletű hóbortról, divatirányzatról van szó, ha a vegán életmódra gondolunk. Egy igazán egészséges és régóta ismert táplálkozási forma ez. Igaz a vegán kifejezést Donald Watson, a brit Vegán Társaság társalapítója csak 1944-ben alkotta, ’tejtermék nélküli vegetáriánus’ jelentéssel. 1951-ben a társaság a veganizmus definícióját kibővítette a következő jelentésre: ’a világnézet, amely szerint az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kellene élni’. A „vegetáriánus” szót a XIX. században kezdték használni azokra utalva, akik kerülték a húst; akik kerülték a halat, tojást és tejtermékeket is, azokat szigorú vagy teljes vegetáriánusnak nevezték. Azonban a hús elhagyásra már időszámításunk előtt is felhívták a figyelmet a kor nagy alakjai.

Bővebben...

Bemutatkozik a kókuszliszt

Nagyanyáink idején, ha egy háziasszony sütni készült, akkor vagy a „sima lisztet” vagy a „rétes lisztet” vette elő. Ma a helyzet már egészen más. A bioboltok és nagy áruházak reform és bio részlegein annyi féle liszt néz velünk farkasszemet, hogy háziasszony legyen a talpán, aki naprakészen tudja, hogy mi mire való.

A graham liszt, tönköly liszt, rozsliszt és durum liszt nevek már ismerősen csenghetnek. De mi a helyzet a többiekkel? Ott van például a kukoricaliszt, ami kiváló mártások sűrítéséhez, galuskához, krémlevesekhez. Vidám sárga színe szavatolja a belőle készített tészta étvágygerjesztő színét. De említhetjük a rizslisztet, ami csakúgy, mint a kukoricaliszt gluténmentes és omlós tésztákhoz, szószokhoz kitűnő választás. Hajdinából, burgonyából, csicseriborsóból, kölesből is készítenek liszteket. Ezek szintén fogyaszthatóak gluténmentes diéta alatt.

Legújabb kedvencünk, a kókuszliszt is a gluténmentesek családjába tartozik, de emellett egyéb figyelemreméltó tulajdonsággal is büszkélkedik.

Megfigyeltük, hogy a kókuszt a legtöbb ember nagyon kedveli. Kellemes az íze, az illata és közkedvelt alapanyag a konyhában és a kozmetikumokban egyaránt. A kókuszliszt is természetesen kókuszból, méghozzá friss kókuszhúsból készül.

Az eljárás a következő: A kókuszhúsát megszárítják, majd zsírtalanítás után, finomra őrölik. Így egy olyan állagot nyernek, ami nagyon hasonlít a búzaliszthez.
Felhasználhatjuk egyéb lisztek mellé is, megfelezve, megnegyedelve a szükséges mennyiségű lisztet, de egyes receptekhez 100 %-ban is felhasználható, kiváltva az egyéb liszteket.

Alacsony szénhidráttartalmú, így ideális azok számára, akik alacsony-szénhidrát diétát követnek. A kókuszliszt rostban gazdag. Mondhatni a lisztek közül az egyik legjobb rostforrás, hiszen 38,5 %-a áll rostanyagból, ez pedig a legnagyobb arány a versenytársakhoz képest. Ideális kenyerek és péksütemények sütéséhez. 

A kókuszliszt használata közben szembetűnő, hogy majd két-háromszor annyi folyadékot képes felvenni, mint a búzaliszt. A felvett folyadék mennyisége miatt a lisztből egészen kis adag is elég. 

A kókuszliszt alapanyagát alkotó kókuszhúsnak magas a kalcium- és magnéziumtartalma.

Édes és sós receptekhez egyaránt használható, bátran lehet kísérletezni vele.Kifejezetten jó ízt ad a sós ételeknek, így nyugodtan rugaszkodjunk el attól, hogy a kókusz csak édességek esetén jöhet szóba.

Édesítő kókuszvirágból – a kókuszcukor

A kókusz valószínűleg Dél-kelet Ázsiából származik, de a pontos eredetére máig nem derült fény. Talán Polinézia az őshazája? Lehetséges.

Új-Zélandon mindenesetre 15 millió éves kókuszleletet is találtak. Valószínűsíthető, hogy a kókusz önmagát terjesztette el a kontinensek között, hiszen csírázóképességét 3 hónapig megőrzi. A kókuszdió első helyet érdemelne az „úszó növények” között hiszen, már Norvégiában is találtak csírázóképes példányokat, ez pedig azt jelenti, hogy odáig el is kellett úsznia néhány vállalkozó szellemű kókuszdió példánynak.

Mi örülünk, hogy elterjedt az egész világon és ma már számos formában élvezhetjük a kókuszfa adományait. Az indonézek szerint a kókuszt annyiféleképpen lehet felhasználni, ahány nap van egy esztendőben. Az ehető magfehérjén és a zölden szedett termés levén kívül a termés leghasznosabb része a sós vízzel szemben nagyon ellenálló kókuszrost, amiből kötelet, szőnyeget, kosarat, kefét és söprűt készítenek.

A kókusz tejpor és a kókusz tejszín kedvelt és elfogadott alapanyaga lett a reformkonyhának, legújabb kedvencünk pedig a kókuszcukor lehet.
A kókuszcukor a kókuszvirág nektárjából készül. Alapanyaga kizárólag a kókuszpálma nektárja. Ne keverjük össze a pálmacukorral, mely bizonyos pálmák fájának és nem az értékes virágnak a nedvéből készülnek. 

A virág nektárja nem olyan ízű, amihez hozzászokhattunk. Mivel nem a termésből készül a cukor, így a megszokott kókusz íz sem köszön vissza, inkább hasonlít az íz élmény a melaszos nádcukoréhoz, lágy, karamellás, karakteres.

Édesítőereje közel azonos a cukoréval. Fehérítetlen és finomítatlan, természetes cukorhelyettesítőről van szó, ami megéri az árát.

Glikémiás indexe a nádcukoréval (68), és a legtöbb mézével (55) szemben alacsony (35). Olvadáspontja szintén alacsony, így könnyen felhasználható.
Italokhoz, süteményekbe, szószokba, turmixokhoz is keverhetjük. Gyermekeknek is ideális édesítőszer.

Dr. Jakab Tibor belgyógyász szakorvos, természetgyógyász véleményét kérdeztük...


- Hippokratész azt írta, hogy a „halál a belekben lakozik”. Első olvasatra meglepő nézet, mert az ember inkább azt gondolná, hogy a szív, a tüdő, vagy éppen az agy betegségei sokkalta veszedelmesebbek, mint a bélműködés zavarai.

 

A máig nagy tiszteletnek örvendő görög orvos azonban mégis elsősorban a belek egészségének fontosságát hangsúlyozta! Gondoljuk át alaposan ezt a véleményt, és rájövünk, hogy komoly igazságtartalma lehet.Ha az ember bélműködése ugyanis nem megfelelő, a tápanyagok, vitaminok, nyomelemek nem szívódnak fel, nem kerülnek a szervezetbe, különféle hiányállapotokat okozva.

 

A táplálék a felszívódás lehetőségének hiányában a belekben pangva egyszerűen elrohad, kedvező feltételeket szolgálva a kóros gombák, baktériumok elszaporodásához. Mindezeknek hiánytünetek, kisebb-nagyobb pangások, enyhébb mérgezettségi állapotok, hasi feszülések és görcsök, következményes keringési zavarok, székletzavarok, lesznek a következményei...